Féltékeny vagy? A zöld szemű szörny fogja? Gyere, olvass, gondolkodjunk együtt. Enyhülhetnek kínjaid…
Magam szerencsés vagyok, nem nagyon érintett életemben – ajándék ez, amelyet kaptam, nem kellett sokat tennem érte. Ha néha mégis feltámadni vélném, tudom, hogy csak illúzió. És nem adom magam át hosszasan az érzésnek. Felesleges!
Viszont szeretett barátnőm kedvéért (szia, édes csajszi!), most álljon itt néhány sor….nektek, kedvesek, kiket olykor-olykor (vagy nagyon gyakran) gyötör a zöld szemű szörny.
Mi is az a féltékenység? Honnan ered? Önbizalomhiányból. A teljesség hiányából. Amikor kizökkenünk magunkból és egy másik ember szemén keresztül látjuk magunkat.
Hoh, hogy a kedves (KEDVES) okot adott rá? Hiszen ok mindig akad, ezer! Ne mondjátok nékem… hiszen a világ tele van szép, okos és vonzó nőkkel – nem vonhattok pajzsot szerelmetek köré, de nincs is rá szükség.
Az alábbi témákban önvizsgálat következhet, drága hölgyek, amennyiben szabadulni szeretnének a kínzó féltékenységi állapotból:
– Tudod-e, hogy a másikat nem birtokolhatod? Hogy ő, még ha ezer gyermeked apja, még ha százszor is esküdött neked, akkor sem a tied? Ő önmagáé. Önmagához tartozik, és igen, ha úgy gondolja, hozzád is. Még ha egy családot is alkottok, akkor sem birtokolhatod őt. Azt szoktam mondani fiaimnak, hogy legkedvesebb gyűrűnket sem vihetjük magunkkal a túlvilágra, semmilyen tárgyat, semmilyen embert….Egyedül jövünk és egyedül megyünk! Hagyd hát a másikat örömmel, önként kapcsolódni hozzád!
Úgy, ahogy egykor kapcsolódott. Ahogy kapcsolatotok megszületett. Miért száll el a szerelem? Nem csak a hormonok, oh nem! Nem a kémia…. A birtoklás, ami megöl. Ha hagyom a másikat önmagának lenni (igen, tudom, koszos pelenkák és mosatlan edények, zsúfolt családi program, agyondolgozott napok, kevés szabadidő mellett/után néha KÉNE a másik….), szóval ha lehet ÖNMAGA, akkor talán örömből jön, és adja magát, újra és újra…. Ha pedig nem jön….
– Élsz-e kedvesem, teljes életet? Lehet, hogy még otthon vagy, gyermekek mellett…én is csak nemrégiben kezdtem el dolgozni, tudom, hogy csodás is-nehéz is az otthoni élet….és sok nőtársunk ragad évekre-évtizedekre otthon….míg Ő MAGA el nem tűnik sok-sok családi kötelessége alatt….. Tehát van-e hobbid? Igen, ha kisgyerekes, fáradt nő vagy, akkor is, van-e? Ha nincs rá időd, legalább suttyomban álmodozol-e róla? Tudod-e, hogy eljön az az óra, amikor majd megint…te magad MAGAD leszel, és sütsz (isteni sütiket, akármit – nekem pl. ez nem kikapcsolódás…csak néha, másoknak a mennyország), nemezelsz, könyvet írsz, jógára jársz vagy megmászod a hegyet….Addig marad a szomszéd utca pocsolyája, jó nagy gumicsizmával (hah, mezítláb), és miközben gyönyörködsz a kicsiben, gondolatban már tervezel….
– Szóval vannak-é terveid?? Vagy azt gondolod, azt érzed, hogy az ember (zember…), a legjobb, legszebb, ami veled történhet? A fény az életedben? Valaki, akivel jót beszélhetsz? Sétálhatsz, mesélhetsz, kikapcsolódhatsz? Ó jajj. Túl sokat kívánsz tőle!! Túl sokat. (Tudom, miről beszélek. Sikeresen döglesztettem meg egy isteni kapcsolatot….)
Tehát NE VÁRJ TÚL SOKAT. Magadtól viszont igen! Tedd, amit tenni kívánsz, ha sok az anyagi/időkorlát, akkor tedd éjjel, tedd hajnalban, csak egy kicsit, de TEDD!! Azt, ami számodra magadat adja vissza. Azt a tevékenységet TEDD.
Történhet veled bármi, BÁRMI, az, ahogy reagálsz rá, az vagy te magad…. Nincs olyan, hogy egy nehéz/nem túl örömteli/szomorú helyzetre szomorúan is kell reagálni. Ki mondta ezt? Miért ne próbálnád meg, hogy amikor éppen elkezdenél sírni (szegény, szegény kicsikém, álljunk meg, szipogj egy kicsit, no… mehetünk tovább?) /lamentálni/érvelni/dührohamot kapni, akkor e helyett mást választasz? Hallod? MÁST VÁLASZTASZ. Lehet róla szó? Hogy elcsendesülsz. Elvigyorgod magad egy váratlan, nehéz helyzetben. Átéled a másik helyzetét, nem csak a saját nehézségeidre gondolsz…. Vagy visszavonulsz, nem duzzogva, csak csendben figyelsz. Mit gondolsz, ha egy helyzetre mindig ugyanúgy reagálsz, lesz-e változás, ha a másik soha nem változik? Ki változtathat dolgokon? Igen, igen, TE MAGAD VAGY AZ…
– Szeresd magad. Nem, inkább kiabálom: SZERESD MAGAD!!! Arra a jó fajta önszeretetre gondolok, ami önelfogadást jelent, egészséges kétkedéssel (néha) saját dolgainkat illetően. Ha ott a baj, ott vagyok magamnak, elfogadva, szeretően. Ha ott a baj, és esetleg tőlem származik, megkérdezhetem, vajon túlzottan is magamra figyeltem ebben az esetben? Ha az önelfogadástól és –szeretettől nem az ego nő, csak „középre helyez” minket – se fent, se lent, csak a nyugalomba és egy jó fajta bizalomba, akkor ISTEN HOZOTT, ÖNELFOGADÁS.
– Ma reggel, mikor kedves barátomtól jöttem (igen, együtt éltünk 3 évig, most nem élünk együtt…de tegnap volt időnk, kivételesen délutánunkat-esténket együtt tölteni….oh, kevés szabadidő…), szóval ma reggel, a csodás Vácott azon gondolkoztam, hogy vajon nekem tényleg az kell, hogy szeressen a másik? MÁS KELL HOGY SZERESSEN? Hát hol van az én legfőbb szeretet-forrásom, ha nem magamban? Hogy szeressen más engem, ha nem tudom szeretni és elfogadni magam? Ne mondd, hogy mindig és teljesen…Ha nő vagy te is, akkor sokszor (titokban) önutálatot érezhetsz….megpróbálsz jó kislány lenni, és megveted magad suttyomban ezért-azért….Inkább SZERESS! Add meg magadnak azt, amit oly nagyon kívánsz – mindig másoktól! Vagy – még rosszabb a helyzet – egyetlen egy (szegény) pasastól.
Hogy bírna bárki el egy ilyen helyzettel, hogy ő KELL hogy biztosítsa a TE TELJES BOLDOGSÁGODAT? Érted már? Ő és a TE BOLDOGSÁGOD. Kié is a TE BOLDOGSÁGOD? Igen, igen. A TIED…. Hát menj, szaladj, mezítláb a tócsába (kivéve, ha télvíz idején olvasod majd ezt…), egyél egy fagylaltot, fess, hímezz, alkoss, írj, vagy csak csókolj, és igen, rohanj át hozzá, ne duzzogj, hanem nevess…. Ne azt nézd, ő mit adhat és mit nem ad meg neked….TE MIT ADHATSZ? Ha jól vagy, szétszakadhat a világ is…. Te ott állsz, nevetve, középen. És akkor boldogságot vonzol, nem azon agyalsz, hogy vajon Pirike megpróbált-e túl közel férkőzni a TE PASIDHOZ a munkahelyen/klubban/edzőteremben. NE MÁSSAL FOGLALKOZZ!!!! Te csak MAGADÉRT VÁLLALSZ FELELŐSSÉGET….(na jah, meg az ezer gyerek és bajos barát/szülő, stb, stb…). Tehát ne végy fel bármiféle képzelt érzelmi terhet! Megcsal? Ezt gondolod? Mit tehetsz ilyenkor? No mit?
1.) Kell-e neked ilyen pasi, aki fűvel-fával? Biztos vagy benne, vagy csak unalmadban/kishitűségedben nincs jobb dolgod, mint képzelődni/nyomozgatni/őt faggatni?
2.) Ha tényleg ezt teszi: elhagyod vagy elfogadod. Nem, az nem megoldás, ha patáliázol vagy féltékenykedsz….Emlékezz, még a legkisebb (akár magatehetetlen csecsemő) gyermeked sem a te tulajdonod. TE VÁLTOZHATSZ! És hogyhogy ő nem változik? Az az ő dolga….Viszont ha vidoran tekintesz a dologra, ha nem mumus már, hogy ő hogy viselkedik, ha szabad vagy és önálló és vannak SAJÁT DOLGAID, akkor már nem árasztasz (talán) olyan levegőt, amely megfullaszt… Ha meg jó a kapcsolat és mégis úgy érzed, hogy ő másfelé jár….nos, jól választottál? Illetve tényleg olyan jó kapcsolat ez?
3.) Szabad vagy. Szeretheted magad. Ha lelkizni akarsz, arra barátnőd válaszz! Vagy egy meleg pasit….Szeresd a másikat, ne fojtsd meg, adj kellő teret, tudd, emlékezz, hogy két szabad ember csatlakozott egymáshoz… MAGAD SZERESD. Légy te a NAP. Sugározz. Minden nap, feltétel nélkül. Szeretetet. Láttál te már napot sírni? Na ugye….
Okosságaim berekesztve. Ne sírjatok. Ne féltékenykedjetek. Oly felesleges! Szeretetem veletek.
Féltékenységről-szeretetről – a zöld szemű szörny szelíd háziállat lehet
2013 augusztus 24. | Szerző: Bloggie
Féltékeny vagy? A zöld szemű szörny fogja? Gyere, olvass, gondolkodjunk együtt. Enyhülhetnek kínjaid…
Magam szerencsés vagyok, nem nagyon érintett életemben – ajándék ez, amelyet kaptam, nem kellett sokat tennem érte. Ha néha mégis feltámadni vélném, tudom, hogy csak illúzió. És nem adom magam át hosszasan az érzésnek. Felesleges!
Viszont szeretett barátnőm kedvéért (szia, édes csajszi!), most álljon itt néhány sor….nektek, kedvesek, kiket olykor-olykor (vagy nagyon gyakran) gyötör a zöld szemű szörny.
Mi is az a féltékenység? Honnan ered? Önbizalomhiányból. A teljesség hiányából. Amikor kizökkenünk magunkból és egy másik ember szemén keresztül látjuk magunkat.
Hoh, hogy a kedves (KEDVES) okot adott rá? Hiszen ok mindig akad, ezer! Ne mondjátok nékem… hiszen a világ tele van szép, okos és vonzó nőkkel – nem vonhattok pajzsot szerelmetek köré, de nincs is rá szükség.
Az alábbi témákban önvizsgálat következhet, drága hölgyek, amennyiben szabadulni szeretnének a kínzó féltékenységi állapotból:
– Tudod-e, hogy a másikat nem birtokolhatod? Hogy ő, még ha ezer gyermeked apja, még ha százszor is esküdött neked, akkor sem a tied? Ő önmagáé. Önmagához tartozik, és igen, ha úgy gondolja, hozzád is. Még ha egy családot is alkottok, akkor sem birtokolhatod őt. Azt szoktam mondani fiaimnak, hogy legkedvesebb gyűrűnket sem vihetjük magunkkal a túlvilágra, semmilyen tárgyat, semmilyen embert….Egyedül jövünk és egyedül megyünk! Hagyd hát a másikat örömmel, önként kapcsolódni hozzád!
Úgy, ahogy egykor kapcsolódott. Ahogy kapcsolatotok megszületett. Miért száll el a szerelem? Nem csak a hormonok, oh nem! Nem a kémia…. A birtoklás, ami megöl. Ha hagyom a másikat önmagának lenni (igen, tudom, koszos pelenkák és mosatlan edények, zsúfolt családi program, agyondolgozott napok, kevés szabadidő mellett/után néha KÉNE a másik….), szóval ha lehet ÖNMAGA, akkor talán örömből jön, és adja magát, újra és újra…. Ha pedig nem jön….
– Élsz-e kedvesem, teljes életet? Lehet, hogy még otthon vagy, gyermekek mellett…én is csak nemrégiben kezdtem el dolgozni, tudom, hogy csodás is-nehéz is az otthoni élet….és sok nőtársunk ragad évekre-évtizedekre otthon….míg Ő MAGA el nem tűnik sok-sok családi kötelessége alatt….. Tehát van-e hobbid? Igen, ha kisgyerekes, fáradt nő vagy, akkor is, van-e? Ha nincs rá időd, legalább suttyomban álmodozol-e róla? Tudod-e, hogy eljön az az óra, amikor majd megint…te magad MAGAD leszel, és sütsz (isteni sütiket, akármit – nekem pl. ez nem kikapcsolódás…csak néha, másoknak a mennyország), nemezelsz, könyvet írsz, jógára jársz vagy megmászod a hegyet….Addig marad a szomszéd utca pocsolyája, jó nagy gumicsizmával (hah, mezítláb), és miközben gyönyörködsz a kicsiben, gondolatban már tervezel….
– Szóval vannak-é terveid?? Vagy azt gondolod, azt érzed, hogy az ember (zember…), a legjobb, legszebb, ami veled történhet? A fény az életedben? Valaki, akivel jót beszélhetsz? Sétálhatsz, mesélhetsz, kikapcsolódhatsz? Ó jajj. Túl sokat kívánsz tőle!! Túl sokat. (Tudom, miről beszélek. Sikeresen döglesztettem meg egy isteni kapcsolatot….)
Tehát NE VÁRJ TÚL SOKAT. Magadtól viszont igen! Tedd, amit tenni kívánsz, ha sok az anyagi/időkorlát, akkor tedd éjjel, tedd hajnalban, csak egy kicsit, de TEDD!! Azt, ami számodra magadat adja vissza. Azt a tevékenységet TEDD.
Történhet veled bármi, BÁRMI, az, ahogy reagálsz rá, az vagy te magad…. Nincs olyan, hogy egy nehéz/nem túl örömteli/szomorú helyzetre szomorúan is kell reagálni. Ki mondta ezt? Miért ne próbálnád meg, hogy amikor éppen elkezdenél sírni (szegény, szegény kicsikém, álljunk meg, szipogj egy kicsit, no… mehetünk tovább?) /lamentálni/érvelni/dührohamot kapni, akkor e helyett mást választasz? Hallod? MÁST VÁLASZTASZ. Lehet róla szó? Hogy elcsendesülsz. Elvigyorgod magad egy váratlan, nehéz helyzetben. Átéled a másik helyzetét, nem csak a saját nehézségeidre gondolsz…. Vagy visszavonulsz, nem duzzogva, csak csendben figyelsz. Mit gondolsz, ha egy helyzetre mindig ugyanúgy reagálsz, lesz-e változás, ha a másik soha nem változik? Ki változtathat dolgokon? Igen, igen, TE MAGAD VAGY AZ…
– Szeresd magad. Nem, inkább kiabálom: SZERESD MAGAD!!! Arra a jó fajta önszeretetre gondolok, ami önelfogadást jelent, egészséges kétkedéssel (néha) saját dolgainkat illetően. Ha ott a baj, ott vagyok magamnak, elfogadva, szeretően. Ha ott a baj, és esetleg tőlem származik, megkérdezhetem, vajon túlzottan is magamra figyeltem ebben az esetben? Ha az önelfogadástól és –szeretettől nem az ego nő, csak „középre helyez” minket – se fent, se lent, csak a nyugalomba és egy jó fajta bizalomba, akkor ISTEN HOZOTT, ÖNELFOGADÁS.
– Ma reggel, mikor kedves barátomtól jöttem (igen, együtt éltünk 3 évig, most nem élünk együtt…de tegnap volt időnk, kivételesen délutánunkat-esténket együtt tölteni….oh, kevés szabadidő…), szóval ma reggel, a csodás Vácott azon gondolkoztam, hogy vajon nekem tényleg az kell, hogy szeressen a másik? MÁS KELL HOGY SZERESSEN? Hát hol van az én legfőbb szeretet-forrásom, ha nem magamban? Hogy szeressen más engem, ha nem tudom szeretni és elfogadni magam? Ne mondd, hogy mindig és teljesen…Ha nő vagy te is, akkor sokszor (titokban) önutálatot érezhetsz….megpróbálsz jó kislány lenni, és megveted magad suttyomban ezért-azért….Inkább SZERESS! Add meg magadnak azt, amit oly nagyon kívánsz – mindig másoktól! Vagy – még rosszabb a helyzet – egyetlen egy (szegény) pasastól.
Hogy bírna bárki el egy ilyen helyzettel, hogy ő KELL hogy biztosítsa a TE TELJES BOLDOGSÁGODAT? Érted már? Ő és a TE BOLDOGSÁGOD. Kié is a TE BOLDOGSÁGOD? Igen, igen. A TIED…. Hát menj, szaladj, mezítláb a tócsába (kivéve, ha télvíz idején olvasod majd ezt…), egyél egy fagylaltot, fess, hímezz, alkoss, írj, vagy csak csókolj, és igen, rohanj át hozzá, ne duzzogj, hanem nevess…. Ne azt nézd, ő mit adhat és mit nem ad meg neked….TE MIT ADHATSZ? Ha jól vagy, szétszakadhat a világ is…. Te ott állsz, nevetve, középen. És akkor boldogságot vonzol, nem azon agyalsz, hogy vajon Pirike megpróbált-e túl közel férkőzni a TE PASIDHOZ a munkahelyen/klubban/edzőteremben. NE MÁSSAL FOGLALKOZZ!!!! Te csak MAGADÉRT VÁLLALSZ FELELŐSSÉGET….(na jah, meg az ezer gyerek és bajos barát/szülő, stb, stb…). Tehát ne végy fel bármiféle képzelt érzelmi terhet! Megcsal? Ezt gondolod? Mit tehetsz ilyenkor? No mit?
1.) Kell-e neked ilyen pasi, aki fűvel-fával? Biztos vagy benne, vagy csak unalmadban/kishitűségedben nincs jobb dolgod, mint képzelődni/nyomozgatni/őt faggatni?
2.) Ha tényleg ezt teszi: elhagyod vagy elfogadod. Nem, az nem megoldás, ha patáliázol vagy féltékenykedsz….Emlékezz, még a legkisebb (akár magatehetetlen csecsemő) gyermeked sem a te tulajdonod. TE VÁLTOZHATSZ! És hogyhogy ő nem változik? Az az ő dolga….Viszont ha vidoran tekintesz a dologra, ha nem mumus már, hogy ő hogy viselkedik, ha szabad vagy és önálló és vannak SAJÁT DOLGAID, akkor már nem árasztasz (talán) olyan levegőt, amely megfullaszt… Ha meg jó a kapcsolat és mégis úgy érzed, hogy ő másfelé jár….nos, jól választottál? Illetve tényleg olyan jó kapcsolat ez?
3.) Szabad vagy. Szeretheted magad. Ha lelkizni akarsz, arra barátnőd válaszz! Vagy egy meleg pasit….Szeresd a másikat, ne fojtsd meg, adj kellő teret, tudd, emlékezz, hogy két szabad ember csatlakozott egymáshoz… MAGAD SZERESD. Légy te a NAP. Sugározz. Minden nap, feltétel nélkül. Szeretetet. Láttál te már napot sírni? Na ugye….
Okosságaim berekesztve. Ne sírjatok. Ne féltékenykedjetek. Oly felesleges! Szeretetem veletek.
Oldal ajánlása emailben
X